1. Bevezetés

Bevezetés

 

Nullius in verba[1]: senki szavára. Ez az 1660-ban alapított Royal Society jelmondata, amellyel a természetfilozófusok „Láthatatlan Kollégiumából” létrejött tudós társaság a tekintélyek kritikátlan elfogadása helyett a megfigyelésekre, mérésekre és kísérletekre épülő tudományos módszer elsőbbségét hirdeti. Francis Bacon[2], a tudományos módszer atyja, az elhamarkodottság és az előítéletek csapdáinak elkerülése érdekében óvatosságra int, mert „ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem – akár mert régtől fogva igaznak ismerte el, akár mert örömét lelte benne – később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmű tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, a legnagyobb károkkal és veszedelmekkel sem törődve, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék”[3]. Bacon intelmét a különféle fejlődés- és teremtéstanok híveinek is alaposan meg kellene fontolniuk, különben kénytelenek figyelmen kívül hagyni azokat a makacs tényeket, amelyek sehogyan sem illeszthetőek az elméleteikbe. Thomas Henry Huxley, az evolúcióelmélet egyik legbefolyásosabb szószólója szerint „a Tudomány nagy tragédiája, amikor egy gyönyörű hipotézist egy csúf tény öl meg”[4].

 

A háború első áldozata az igazság – nem kivétel ez alól a darwinizmus körül immár másfél évszázada dúló háború sem. Ebben a cikkben a természetes kiválasztás elméletét igyekeztem megtisztítani a köréje szőtt legendák, tévhitek és hazugságok hálójától. Vezérelvem mindvégig a Royal Society jelmondata volt, hiszen – ahogy Darwin mondja – „a tudományon belül nem bízhatunk meg abban a régi mondásban, hogy Vox populi, vox Dei (a nép szava Isten szava)”[5]. A tudományos kutatás nem hagyatkozhat sem tekintélyekre, sem a többség véleményére, egyszóval senki szavára.

---

[1] nullius addictus iurare in verba magistri: egy mester tana sem köt s egyre sem esküszöm én fel

(Horatius: Az episztolák első könyve, 14. sor)

[2] Francis Bacon (1561–1626): angol filozófus, államférfi.

[3] Francis Bacon: Novum Organum XLVI.

[4] Thomas Henry Huxley: Biogenesis and Abiogenesis (Collected Essays 1893–1894)

[5] Charles Darwin: A fajok eredete, 155. o.