6. Monizmus

Monizmus

 Az evolúció széleskörű elfogadtatásában fontos szerepet játszott Ernst Haeckel[1], a „német Darwin” is, aki szintén új reformációt sürgetett, és hadat üzent a Katolikus Egyháznak. Haeckel evolúciós elméletét a szerzett tulajdonságok öröklődésére (lamarckizmus) alapozta, így ő is letért a darwini útról, a tudományos kutatás útjáról nem is beszélve. Haeckel azt tartotta, hogy a fejlődés egy olyan „természeti törvény, amelyet semminő emberi hatalom, sem a zsarnokok fegyverei, sem a papok átkai sohasem tudnak elnyomni”[2]. A feltartóztathatatlan fejlődés persze nem része Darwin elméletének, „a természetes kiválasztás elmélete ugyanis független a haladás, a fejlődés, valamiféle cél feltételezésétől”[3]. Haeckel lamarckizmusa és Huxley szaltácionizmusa kapcsán joggal tehetjük föl a kérdést, hogy Darwin vajon miért nem tiltakozott soha az ellen, hogy A fajok eredetében kifejtett nézeteit még az evolúció legelszántabb hívei is félreértik, illetve félremagyarázzák? Valószínűleg azért, mert Huxley és Haeckel is hasznos szolgálatot tett azzal, hogy segített megdönteni a fajok egyenkénti teremtésének dogmáját.

1866-ban Haeckel dolgozta ki a biogenetikai alaptörvényt, amely szerint az élőlények egyedfejlődésük során megismétlik a törzsfejlődést, azaz a faj evolúcióját. A különböző fajok embrióinak összehasonlításával végzett demonstráció során „Haeckel a tréfa kedvéért a humán embriók helyére kutyaembriókat rakott, de azok annyira hasonlítanak az emberre, hogy a lényeget így is pontosan tükrözik”[4]. Haeckel később beismerte a csalást (felnagyította és módosította az embriók képét), de sokan nem is sejtik, milyen következményekkel járt Haeckel „tréfája”, amellyel az evolúciót igyekezett bizonyítani. Ha ugyanis az embrió és a magzat a törzsfejlődés különböző fokain keresztül fejlődik emberré, akkor az abortusz nem egy embernek, hanem csupán egy alsóbbrendű lénynek az elpusztítását jelenti. És bár a biogenetikai alaptörvényt a tudomány sokszorosan megcáfolta, az abortusz hívei még ma is gyakran hivatkoznak rá a magzati élet kioltásának igazolására.

Haeckel képzelgései közül valószínűleg az elsüllyedt kontinens, Lemuria ötlete a legfantasztikusabb. Haeckel szerint Lemuria volt az emberiség bölcsője, ami a Csendes- vagy Indiai-óceán mélyére süllyedt, ezzel az embert és az emberszabású majmokat összekötő „hiányzó láncszemek”, az emberi faj evolúciójának legfőbb bizonyítékai, végleg elvesztek. Eszerint léteztek valamikor átmeneti formák, csak időközben megsemmisültek. Az efféle okoskodás éppoly tudományos, mint ha valaki azt állítaná, hogy az átmeneti formákat földönkívüliek vitték magukkal. A jenai professzor spekulációit a tudósok többsége sohasem vette komolyan, Prohászka Ottokár szerint Haeckel „a modern természettudományban a régi görög barátok fanatizmusát képviseli, s így figyelemre nem méltó”[5]. A laikusok körében viszont óriási népszerűségre tett szert, Világrejtélyek [6](1899) című művéből csak Németországban több százezer példányt adtak el.

Haeckel az evolúció gondolatának alapulvételével egy materialista filozófiát is alkotott, amelynek a monizmus[7] nevet adta. Az isteni kinyilatkoztatást elvető, nyíltan keresztényellenes monizmus szentháromságos istene az Igaz, a Jó és a Szép lett. Az új vallás tanítása szerint túlvilág nem létezik, ezért a halandó embernek ezt az életet kell élveznie, amíg lehet. A monizmus népszerűsítése céljából 1906-ban megalakult a Német Monista Szövetség, melynek elnökévé Haeckelt választották. Haeckel javasolta, hogy a politika „alkalmazott biológia” legyen, mert a „primitív” emberfajták rászorulnak az „érettebb” társadalmak védelmére. Ezt az elgondolását később a nácik is igyekeztek megvalósítani. 1907-ben Eberhard Dennert[8] vezetésével létrejött a darwinizmus és a materialista monizmus ellen küzdő Kepler Szövetség, melynek tagjai szerint az ateista propagandát terjesztő monizmus jogtalanul hivatkozik a tudományra.

---

[1] Ernst Heinrich Philipp August Haeckel (1834–1919): német biológus, összehasonlító anatómus. A Jenai Egyetem zoológia és összehasonlító anatómia professzora, a Bajor Tudományos Akadémia tagja, az 1906-ban létrejött Német Monista Szövetség elnöke (Darwin-érem, Linné-érem).

[2] John Simmons: 100 tudós, 353. o.

[3] Charles Darwin: A fajok eredete (Kampis György: Bevezető tanulmány, xv)

[4] Ernst Mayr: Mi az evolúció? 45. o.

[5] Prohászka Ottokár: Föld és ég II. 30. o.

[6] Die Welträtsel (1899): http://www.zum.de/stueber/haeckel/weltraethsel/kapitel18.html

[7] monizmus: (a görög mónosz, „egyetlen” szóból) metafizikai elképzelés, amely szerint minden jelenség visszavezethető egyetlen elvre. A materialista monizmus csak a fizikai létezőket fogadja el, és a világ jelenségeit az anyag tulajdonságaival igyekszik magyarázni.

[8] Eberhard Dennert (1861–1942): német biológus. A darwinizmus és monizmus ellen küzdő Kepler Szövetség alapítója, A darwinizmus halálos ágyánál című könyv szerzője.